"Az életet erősíteni egymásban" - a szeptember 28-i Nyílt Est margórjára

Minden Watson Nyílt Estnek van egy bevezető gondolata. A mainak a következő volt: erősíteni az életet egymásban!

Pár napja láttam egy filmet, amiben egy fiatal orvosnő elveszti az egyik lábát. Pontosabban egy kollégája dönt arról, hogy megműtse, és általa veszítette el az egyik lábát. Ezután hosszú ideig csak haragból és mély sebzettségből nézett ki a világra, nem beszélt, nem bocsátott. A körülötte lévők magukat nem kímélve próbálkoztak, hogy életet gyújtsanak belé.

Ez megérintett, és eltelt néhány nap mire rájöttem, hogy azért, mert közelebbről is ismerem ezt a történetet. A nagynéném 18 éves volt, amikor egy vérmérgezés miatt amputálták a lábát. Soha nem gondoltam bele, hogy mit élhetett át akkor. Nem tudom, hogy kik töltöttek újra életet belé. Elhatároztam, hogy beszélek vele erről, és kifejezem felé a köszönetem, amiért gyerekkoromban mindig az életet szerető és megélő emberrel találkoztam, ezt tanultam tőle.

Az est kérdése, témája ez lett. Az életed mely területén szeretnéd, hogy valaki erősítsen, vagy kinek szeretnéd te erősíteni az életet?

Egy páros beszélgetésben lehetett felhangosítani a gondolatokat. Ezután megkérdeztem, ki az aki akarna dolgozni azon, amire ráhangolódott. Egy mosolygós, szép fiatal nő jelentkezett.

Egy barátnőjével való kapcsolatát hozta a nagycsoportba.

Kiválsztotta saját magát és a barátnőjét a csoportból, így tudott rendezni egy képet arról, ahogyan most van a kapcsolatuk. Ebben a képben szembenállnak egymással, és ő megtámasztja a barátnőjét, két kézzel a másik vállán, aki hol előre, hol hátra dől, nincs egyensúlyban. Arra kértem a főszereplőt, hogy tegyen a képbe néhány dolgot, ami őt támasztja, neki ad stabilitást. Több erőforrása is megjelent: a hite, a harmóniára törekvése, az a képessége, hogy elképzelje a barátnőjét jó állapotban.

Megkértem a csoportot, hogy az alapján, amit eddig láttak, hozzanak be ők olyan erőforrásokat, amiket gondolnak a főszereplőről. Így megjelent a pozitivizmus, rugalmasság, a helyzetre való rálátás képessége. Megkértem a csoportot, hogy hozzanak olyan erényeket, erőforrásokat a színpadra, amire szüksége lehet a kapcsolatnak, jó lenne ha működne. Bekerült a tanácsadó rész, az elfogadás, a szeretet mint meglévő és értékes erő. Arra kértem a főszereplőt, hogy cseréljen szerepet a barátnőjével a képben, és hallgassa meg, milyen erők vannak jelen, hallgassa azzal a füllel, mire lenne, most nagy szüksége. A barátnő szerepéből azonnal jött a válasz: szeretetre és elfogadásra van szüksége. A főszereplő mosolygott, megerősödött. A csoport bölcsessége, támogató ereje, mint mindig, most is erős hatással volt rá.

Fáradtságát és bizonytalanságát ebben a kapcsolatban, felváltotta a magabiztosság és az életet támogató szándék megerősödése. A csoportmunkát egy sharinggel zártuk, néhány csoporttag elmondta hasonló élményét a saját életéből.

Az én coach munkám tanulsága a következő: akkor tudom erősíteni az életet a főszereplőben, ha a saját életemben is ezt teszem. Hálával, erős akarattal, kitartóan. Ahogy a nagynénémtől láttam.