Egy csoportnak is van lelkiállapota!

Kapcsolataink minősége, az életünk minősége!

Ezt a gondolatot egy Moreno nevű orvos pszichiáter hagyta ránk, aki egész életét, munkásságát a csoport műfaj értékének kutatására, éltetésére szánta.

És ha ez a mondás igaz egy emberre, úgy igaz egy csoportra is. Vagyis, ha egy csoportban jó minőségű kapcsolatban vannak a kollégák, ott jófajta munka légkör, természetes elfogadó hangulat van. Olyan levegő, amit öröm beszívni, öröm várni, benne lenni.

Egy ilyen csoportban az emberek beszélgetnek, kíváncsiak, kezdeményeznek, átlépnek a másik világába, elképzelik azt, respektálják, kérdéseket tesznek fel. Nem érteni, minősíteni, ítélkezni, hanem kapcsolódni akarnak.

Azt gondolom, hogy az ember eredendően ezt szeretné, bárhol jár, bármilyen csoportban van. Megélni, hogy ahol vagyunk, ott jó helyen vagyunk, nem kell szerepet játszani, valamilyennek lenni. Ellazult izmokkal szeretnénk más emberek között járni-kelni, biztosnak lenni abban, hogy bármikor-bárkihez odaléphetünk, kérhetünk, adhatunk, kapcsolódhatunk.

Ezt szeretnénk életünk csoportjaiban, és ha szerencsénk van, akkor a családi csoportunkban ezt tudjuk felépíteni, és nap mint nap építjük, alakítjuk.

A munkacsoportunkban is építkezhetünk, de ott fontos rész jut ebben a csoport vezetőjének, a szervezet vezetőinek, a szervezet kultúrájának, szokásainak, a fejlődésért felelősöknek.

Vajon mit csinál ma egy csoport, ha a kapcsolatok csikorognak, füstölnek, csendesek, vagy épp hangosak?

Nem a csoport reagál, emberek reagálnak, jó esetben kísérletet tesznek, hogy kisimítsák az „összegyűrődött” részeket. Kezdeményeznek, kérdeznek, képviselik magukat, a véleményüket, belátnak, ha kell, bocsánatot kérnek. Ez emberi, és természetes kellene, hogy legyen. De gyakran nem ez történik, mert nem tanultuk meg igazán jól, nem gyakoroltuk eleget, hogyan csináljuk. Ezért inkább hallgatás van, duzzogás, morgás, harag, értetlenség, méltatlankodás. És a sérelmek eltárolódnak.

Csoport szinten akkor lehet a kapcsolatokkal foglalkozni, ha a vezető ezt fontosnak tartja, és teret-időt ad.

Egy team coaching folyamatban az egyik alappillér törődni azzal, hogy minél többet tudjanak egymásról a csoporttagok. Ezt nem lehet megspórolni, sem időben, sem energiában.

Tudjanak arról, ki honnan jött, milyen értékeket tart fontosnak, mit szeretne elérni, mi a szenvedélye, mit akar hozzátenni a világhoz, miben erős, mit tanul magáról. Minél többet tudnak egymásról az emberek, annál könnyebben kapcsolódnak egymáshoz, annál könnyebben működnek együtt.

Megtudni egymásról fontos dolgokat, az nem egyszeri alkalom. Nem lehet egy csapatépítő naptól elvárni.

Ha egy vezető ezt fontosnak tartja, beépíti a csapat fejlesztési életébe, mint egy kihagyhatatlan részt. Olyan fejlesztő szakembert keres, akinek ez szintén alapvetés.

Gyakran halljuk, hogy egy ember akkor van egyensúlyban, ha az elméje, teste és lelke harmóniában van. Egy csoportnak is van teste, szellemisége és lelkiállapota. A kapcsolatok erősítésével a csoport lelkiállapotára, stabilitására hatunk. Hogy ezt a sok mindent, ami történik éppen-mindig, azt lehessen viselni, tartani, mozgatni.

Hogy a csoport működni tudjon.

David Clutterbuck angol professzor, aki évtizedek óta kutatja a teamek működését, azt tanítja, hogy egy jó csapatban az emberek felelősséget vállalnak a saját és a másik teljesítményéért, tanulásáért, jóllétéért. Remek definíció!

Akkor tudom ezt megtenni csapattagként, ha jó minőségű kapcsolatban vagyok a csapattársaimmal!

- ha a vezetőm ezt értéknek tekinti

- ha rendszeresen időt szánunk arra, hogy többet tudjunk egymásról

- ha közös tanulásban vagyunk arról, hogyan csináljuk minél jobban

A team coaching munka erről (is) szól.