Coaching Mesék 5-6.

A TÜKÖR

Volt egy fiú, kedves, csibészes, mindenki szerette, meg is tették projektvezetőnek. Nosza nekiugrott a fiú a projektnek, mondja: kollégák, ezt a hegyet itt el kéne lapátolni, hogy épüljön út a boldog jövőbe, határidő holnap dél.

Hat kolléga már gyűrte is fel az inge ujját, indultak szaporán, a hetedik meg szép komótosan sarkon fordult, és visszaült az asztalához zabot hegyezni. Hé, mondja neki a fiú, mondom a hegyet, lapáttal! Majd megyek, ha végeztem ezzel a projekttel, csúszás van, mondta a hetedik ember. És csak üldögélt rendíthetetlenül, hiába udvarolta körbe a fiú, ígért, fenyegetett, semmi se használt. Nyugi, mondta a hetedik ember, mondtam, hogy majd megcsinálom, ha ráérek. Hú, de utállak, gondolta magában mérgesen a fiú, és hazament.

A felesége nagyon megörült neki: de jó, hogy megjöttél édes lelkem, fel kéne vágni ezt a kupac fát, fűtsünk be, mert szörnyen fázok. Nyugi, mondta neki a fiú, nem látod, hogy meccset nézek? Majd felvágom, ha ráérek. Meghallotta ezt a jótündér, és gyorsan odavarázsolt egy tükröt, a fiú meg jól belenézett, mert bátor volt amúgy. Azóta jó meleg van otthon, és a hetedik emberrel is megbarátkozott lassan.

A LÁNY ÉS A MÉRLEGE

Volt egy lány, volt neki egy mérlege, azzal mérte az igazságot, ez volt neki a foglalkozása. Mentek hozzá a kollégák, kérték, hogy adja oda a mérlegét, hadd mérjék le, mi újság. Nem adom, mondta a lány, majd én magam lemérem, amit kell.

Mentek hozzá a gyerekek, kérték, hadd mérjék le, kinek van igaza. Nem adom, mondta a lány, majd én megmondom azt! Na, lett is a lánynak annyi dolga, hogy alig győzte.

Borzasztó fáradtságában elvonszolta magát a jótündérhez, nem bírom, mondta, hadd tegyem le ezt a nehéz mérleget! Hát tedd le! - mondta a jótündér. Azzal kimentek a virágos rétre, hanyatt dőltek, és hallgatták a patak csörgedezését. Az élet meg nem állt meg.