Az érzelmek körül teszünk egy utazást a nap folyamán.
 

Személyes megélésem az érzelmeinkkel kapcsolatban kettős: sokan egyrészt nehezen férünk hozzájuk, alig vagy felszínesen ismerjük azokat, különösen a fájdalmat okozókat próbáljuk elnyomni, hárítani. Másrészt az érzelmeink valójában nagyon fontosak: ezek adják az életünkhöz az energiát, az üzemanyagot.
 

A buddhizmus szerint az érzelmeink valójában a tudat energiaáramlásának megtapasztalása.  Ez az energia a begyakorolt cselekedeteink által kialakított pályákon áramlik, amiknek jellegzetessége, hogyha nem figyelünk rájuk, egyre jobban meghatározzák életünket: ezek a pályák egyre kötöttebbé válnak, amit szenvedésként, függőségként, szabadságunk elvesztéseként érzékelünk.
 

Ugyanakkor rendelkezünk azzal a lehetőséggel is, hogy mintáinkat tudatosan felülírjuk, ezzel egy más, szabadabb életélményhez juttassuk önmagunkat és környezetünket.
 

Ezzel a szemlélettel tekintve az érzelmeket, azok valójában útjelzők. Irányt mutatnak ahhoz, hogy mit csináljunk, mit ne csináljunk és ahelyett mit csináljunk.

​

Olyan ez, mint a közlekedés. Aki nem ismeri a KRESZ-t, a közlekedési táblákat értelmetlen szimbólumoknak tekinti. Aki viszont ismeri, az figyeli a jelzéseket, érti a jelentésüket, súlyukat és azoknak megfelelően felelősséggel közlekedik és így nagy valószínűséggel biztonságosan el is éri a célját.

​

A legtöbb érzelmekkel foglalkozó rendszer odáig jut el, hogy az érzelmeknek egy katalógusát állítja fel és osztályozza aszerint, hogy kellemes vagy kellemetlen tapasztalást okoznak.

​

A buddhizmus ennél tovább megy: létezik benne egy tanítás, ami a KRESZ-hez hasonlóan az érzelmeket rendszerbe foglalja és olyan jelentéssel, instrukciókkal látja el, amelyeket alkalmazva folyamatosan alakíthatjuk önmagunkat egy tudatosabb, szabadabb, boldogabb élettapasztalat irányába.

A nap folyamán ezzel a rendszerrel ismerkedünk. Mégpedig egy olyan formában, hogy nem csak beszélünk róla, de ki is próbáljuk a rendszer használatát! Erre ad remek lehetőséget a cselekvésorientált csoport coaching.

Gabival a nap egyik részében ketten vezetjük a csoportot: Gabi rendez, a csoport dolgozik és közben meg-megállunk, ránézünk az érzelmek útjelzőire, tudatosítjuk őket és az ebből következő felismerések birtokában alakítjuk gondolatainkat, szavainkat, tetteinket. Ezt követően arra is lesz lehetőség, hogy a résztvevők coachként ki is próbálják a tanultakat.

​

A tervezett út, amit a buddhizmusból vett szimbólumokkal, nyelvvel gyakorlatokon keresztül bejárunk a következő:

• A tudat összetevőinek buddhista magyarázata. A tudati összetevők felismerése – a mindfulness lényege.

• A karma, mint a szándék-érzelmek-gondolatok-beszéd-cselekedetek ismétlődő láncolata. Érzelmi intelligencia kulcsa: szándékaink korai érzékelése.

• Boldogság és szenvedés tapasztalatot előidéző tudatállapotok és az ezekhez kapcsolódó érzelmek érzékelése.

• Utazás a boldogság felé: az érzelmek, mint jelzőtáblák rendszere.

 

A szemináriumot követően coachként ezt a rendszert többféleképpen is fel tudjuk használni:

1. Egyrészt útmutatót ad egy coaching folyamatban a saját érzelmeink megtanult rendszer szerinti dekódolására: mit is érzünk, az milyen jelzőtáblának felel meg. A jelzőtáblák jelentése segíti megérteni szándékunkat és az alapján az intervenciónk itt-és-most tervezését.

2. Folyamatosan figyelemmel tudunk lenni arra, hogy milyen minőségben vagyunk kapcsolatban az ügyfelünkkel: valójában érzékeljük-e, együttérzünk-e vele buddhista értelemben, mennyire vagyunk az ügyfél felé a feltétel és részlehajlás nélküli elfogadás állapotában.

3. Az ügyfél érzelmi állapotának tudatosítását is könnyebben el tudjuk végezni mind magunk, mind az ügyfél számára.

4. És végül a rendszer segíti a coaching folyamat érzelmi dimenzióban történő előrehaladásának tudatosítását, kézbentartását is.